Ha egy cikk a csokoládéról szól, általában az étcsokoládét emelik ki a fajták közül és annak mindenféle pozitív élettani hatását. Arról is sokat olvasni, hogy napjainkban előtérbe kerülnek a minőségi csokoládék, tudatos vásárlóként tudjuk, hogy mit keressünk a termékek címkéin, az összetételben mire ügyeljünk. Az étcsokoládé gyermekkorom óta nagy kedvencem, azóta a választék teljesen megváltozott, helyesebben manapság már van miből választanunk. A gyártók az étcsokoládékat mindenféle fűszerekkel, gyümölcsökkel és ezek kombinációival teszik még vonzóbbá. Így nem csoda, hogy egyre nő az étcsokoládé rajongók száma! Ahogy tör előre az étcsoki úgy szorul háttérbe a fehér csokoládé. Nem tudom, hogy mekkora tábort tudhat magáénak, de biztosan vannak akiknél első helyen szerepel. Személy szerint én nem igazán szeretem a fehér csokit, ez alól kivétel, ha valamilyen tetszetősebb ízesítésben, vagy mogyoróval, mandulával készül.
A fehér csokoládét ugyanúgy készítik mint a tejcsokit vagy az étcsokit. Alapvető különbség az összetevőkben van, hisz kakaóport nem tartalmaz. Összetevői: kakaóvaj legalább 20%, tej szárazanyag legalább 14%, legalább 3,5 % tejzsír, cukor és egyéb édesítőszer. Ezeket az értékeket használja az EU is, de a cukor mennyiségét nem határozza meg az USA-val szemben, ahol 55%-nál több cukor nem engedélyezett.
A fehér csokoládét 1955-ben mutatta be Herbert Candies, népszerűségre akkor tett szert, amikor a Nestle Alpine White Chocolate néven táblás formában forgalmazni kezdte. A csoki csak nevében fehér, hisz egy finom , jó minőségű fehér csokoládé elefántcsont vagy krémszínű. Íze édes, leginkább tejhez, tejszínhez hasonló. Ahogy más csokoládék esetében, kóstolásnál itt is hagyatkozhatunk minden érzékszervünkre!
Bejegyzések
